Mindenkit üdvözlök az új blogomon.

Elsősorban műszaki és természettudományos kérdésekről lesz szó. Mégis a bejelentkező bejegyzésemet emberi kapcsolatoknak szánom. Ennek egyrészt az egy oka, hogy a műszaki fejlesztéseinket az emberi társadalomnak szánjuk, illetve a természet ökoszisztéma-szolgáltatásainak a védelme is azt a célt szolgálja, hogy azokat is az emberi társadalom vehesse igénybe. Ez azt jelenti, hogy a műszaki fejlesztéseink céljait meghatározzák az emberi kapcsolataink. Másrészt a mérnöki munka csapatjáték, így a minőségét meghatározza, hogyan működünk együtt.

Ez utóbbira tanulságos példa a Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű 4. blokkvezénylőjében az 1986. április 26-a hajnalán bekövetkezett katasztrófát megelőző órában kialakult együttműködés a mérnökök között, ami meglehetősen bántalmazó viszonyt tükrözött A nulladik óra című film szerint: https://videa.hu/player?v=EQumkozKnPq0eUK1 Ez egy szó szerint bántalmazó kapcsolat volt, mert Anatolij Sztyepanovics Gyatlov, aki az egész erőmű helyettes-főmérnökeként azon az éjszakán a blokkvezénylő ügyeletes mérnöke volt, a tettével végeredményben megölte a fiatal mérnöktársait, és még sok ezer más embernek okozott szenvedést és halált. Ezt akkor is állíthatjuk, ha később a felelősséget helyes érveléssel hárította, mivel a reaktor kivitelezési hibáit nem dokumentálták megfelelően, tehát nem látott azok a műszaki utasítások okai mögé, amelyektől eltért, illetve a fiatal mérnöktársait ezektől való eltérésre kényszerítette. A hibadokumentáció hiányosságai a Szovjetunió velejét képezték, mivel abban a társadalmi berendezkedésben bántalmazói kapcsolatokból hibák sorozata származott, és ezeket a hibákat a bántalmazók igyekeztek eltussolni.

Végül, de nem utolsó sorban ezt a blogot március 8-án nyitottam, ami a hölgyek napja. A bántalmazás dinamikájának a feltárásával elsősorban őket és a gyerekeket lehet megóvni különféle, akár hétköznapi bántalmazásoktól is. A belinkelt fővideó Ruben Ostlund A négyzet (The square) című filmjében egy önálló epizód, aminek nincs köze a film történetének egészéhez. Ez Stockholm Modern Művészeti Múzeumának egy elegáns vacsoráján játszódik, amin egy performanszművész majmot játszva lép be a színre, és fokozatosan ahhoz hasonlóan kezdi zaklatni a vacsora résztvevőit, ahogy Thomas Mann Mario és a varázsló című novellájában Cipolla viselkedett:

- Előzmény: A felkonferálás szerint a dzsungel állatai megérzik a félelmet, és vadásznak a félő egyedekre.
- Bemutatkozás: A performer először majomhangokat adva körbejár. Páran mosolyogva sugdolóznak, és mulatságosnak tartják a jelenetet, kicsit lenézik a majomként viselkedő, félmeztelen performert.
- Első erőfitogtatás: Egy rövid időre elcsendesedik a performer, és csak járkál az asztalok között. Ekkor felmutat fémrudakat a kezében, amikkel először sejtet kockázatot. Aztán újra majomhangokat ad.
- Visszautasítás nem tűrése: A film főszereplőjének, Christiannak a szalvétájéval játszik, ami ártatlannak tűnik, de kellemetlen Christiannak. A performer nem fogadja el, hogy Christian egy idő után visszautasítja ezt a játékot. Kellemetlenül hangosan kiabál majomhangon a fülébe. Kihívóan reagál, és a kezében levő fémrudakkal fenyegetőzve kikergeti Christiant a teremből. Ezt a közönség csodálkozva és érdeklődve nézi.
- A show-nak sosincs vége: Egy néző ezután föláll megtapsolni a performert, hogy nagyszerű előadás volt, de a performer aggresszív majomüvöltéssel és a kezében levő fémbotokkal csapkodva tudatja a közönséggel, hogy a performansz még nem ért véget.
- A közöny létrejötte: Csendben járkál az asztalok között. Mindenki mozdulatlanul maga elé néz, nehogy őt válassza ki a majomperformer valami agresszióra.
- Példastatuálás: Egy hölgynek telefoncsörgése zavarja meg a csendet, amire a performer agresszíven ér hozzá. Egy idős úr lép be közéjük, aki ideiglenesen vissza tudja szorítani a performert. Így a hölgy és az ő asztaltársaságuk időt nyernek, hogy kimeneküljenek a teremből.
- A bentmaradók büntetése: Miután nem ment a menekülők után, az asztalok között rohangál, és fölugrik az egyik asztalra, ahol poharakat tör össze, és megijeszti az ottani társaságot. Az asztalon állva szemléli a termet (megj.: ez a a kép a film plakátja). Ekkor az egész teremben elmélyül a közöny.
- A közelben levők megfélemlítése: az asztalnál ülő egyik férfit megböködi a fémbotokkal, aki ezt rongybabaként mozogva tűri. Aztán leül az asztalra a romok közé, és leteszi a fenyegető fémbotokat. Az egyik férfire kellő távolságból rámordul, mire ő kimenekül a teremből.
- Megalázó közeledés: a kimenekült férfi mellett ülő hölgyhöz fordul. Megfogja a mellét, beletúr a hajába, bekeríti az erős karjaival. A hajánál fogva ölelgeti a fejét.
- Nő elleni erőszak: A hölgy finom mozdulatokkal jelzi, hogy ez neki nem jó. A visszautasítás büntetése, hogy a hajánál fogva kidönti őt a székéből, magával húzva az abroszt, és elkezdi magáévá tenni. A hölgy sikít, és a kezével próbálja távol tartani magától a majomférfit.
- Az első hatékony felkelés: A nő elleni erőszak egy középkorú férfit késztet, felkelésre. Úgy kel a nő védelmére, hogy ütni kezdi a performert. Ekkor a nő kimenekül a performer kezei közül. Amikor egy másik férfi is látja, hogy a társa sikeresen megkezdte az agresszor likvidálását, ezért fölkel, és lefogja az agresszort, hogy ne tudjon ellentámadni vagy elmenekülni az ütések elől. Szakadnak az ingek és az öltönyök.
- Általános mozgósodás: amikor már nincs tétje az agressziónak, minden férfi odarohan bosszúsan megütni egyszer a bukott majomperformert.

Nagyon sok erőszakos fenyegetés vesz minket körül. Ezek egy része indokolt is, mivel a közhatalom gyakorlói törvény erejénél fogva erőszak-monopóliummal rendelkeznek. Nem mindegy azonban, hogy a közhatalom gyakorlói hogy hatnak köz- és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, ezekkel mennyire „tenyerelnek bele” helyi közösségek vagy más szereplők életébe, a szereplőknek milyenek a jogorvoslati, netán együttműködési lehetőségeik és készségeik, és hogy az intézkedéseknek milyen közgazdasági és műszaki eredményeik lesznek. Ha ugyanis ezek alacsonyszintű eredmények, akkor az állampolgárokat elkerüli a jólét, és bántalmazói jellegűvé válik a kapcsolatuk az erőszak-monopóliumot gyakorló állammal. Közszolgáltató állam esetén persze ennek nem kell így lennie, barátságosabb is lehet a viszony. Kérdés: hogyan tehetjük ezt a viszonyt barátságossá?

Ezek bővebb kifejtésével fogok foglalkozni főként a vízügy, az energetika és a közlekedés terén.

Öröm, ha olvasod a bejegyzéseimet.